Fikagyár
2008 június 13. | Szerző: Kafirka
Hogy miért van most ez az egész? Azért, mert jelen pillanatban majd szíjjelbasz
szétvet az ideg. és azért is, mert mindenki szeret fikázni meg
fröcsögni, fikázást és fröcsögést olvasni, én meg szeretek vitriolosan
írni, ha épp van miről.
És sajnos, van miről, mert hiába minden
eladó, nem mindegy, hogy mit és hogyan. ugye, hogy nem? Szóval ezért.
egyelőre egyedül, aztán majd alakul. Most ennyi bevezetés gyanánt, érik
a második poszt nagyon.
Defekt
2008 június 14. | Szerző: Kafirka
Történt, hogy néhány hete a Kogart mellett gurulva arra lettem figyelmes,
hogy valami nagyon fura. Naná, hogy teljesen lapos volt a hátsó kerék, benne
egy körömnyi háromszög alakú fémlappal. Szépen eltoltam a bicajomat a
lakásomhoz legközelebb lévő bicikliboltba és szervizbe. Ott voltam már egyszer
nagygeneráloztatni szívem egyetlen járgányát, és mindent szuperül megcsináltak
a kedves fiatalemberek. Gondoltam, most is minden flottul fog menni, egy
belsőjavítás nem tartozik a legbonyolultabb műveletek közé, főleg, ha
szakemberekről van szó (én nem vagyok az).
Úgy tűnik, éppen a kihívás csekélysége miatt passzolják át a tanulóknak (ez
az egyedüli feltételezésem a történtekre).
Defektjavítás egy után lapos kerékkel toltam ki a kerómat, akkor – én kis
naiv – azt gondoltam, biztos külön kell fizetni a kerék felpumpálásáért, de ha
igen, akkor inkább megoldom magam. Na, az az egy már bizonyos, hogy pumpálni
mestetien tudok, annyiszor kellett.
Defektjavítás kettőnél már furán néztek rám a fiúk, de akkor még inkább
elhitték, hogy az ő figyelmetlenségük miatt jelenek meg a boltban. Minden
rendben is volt, keményre volt fújva a kerék, de mondanom sem kell, pár nap
ácsorgás után a szobámban, ismét leeresztett.
Defektjavítás háromra már igencsak készültem lelkileg. Nyilván furán néznek
egy nőre, aki harmadjára jelenik meg ugyanott, ugyanazzal a problémával három
héten belül. “Már megint?” “Nem, még mindig.” “Pedig
megragasztottuk a belsőt.” (Érdekes, én azt hittem kicserélték.) Nyilván
ott altattam a kerómat, hogy nehogy azt higgyék, csak a szép szemükért járok
hozzájuk. Ismét ereje teljében kaptam vissza a kétkerekű paripám, a munkadíjat
elengedték, a jófej tulaj megjegyezte, hogy örül, hogy hozzájuk járkálok, csak
nem ilyen problémával kellene.
És most? A hétvégi bringás program lefújva, a kerék ugyanolyan lapos, mint
javítás egy, kettő és három előtt, hiányzik a szelepről a kis fekete kupak, és
mentem vele össz-vissz 500 métert, és csomó kérdés van bennem. Mert lány
vagyok? Mert nagy ívben lesz.rják? Mert annyi dolguk van, hogy ettől trehányak
lesznek? Mert miiiiiéééééért?
Oldal ajánlása emailben
X